Az egészségügyi alapellátásban is szükség lehet az illetékes hatóságok értesítésére; ha a jelzés az adatvédelmi és egyéb ágazati jogszabályok hiányos ismerete miatt el­marad, azt elmarasztalás, hatósági eljárás, bírság követheti, az adatok jogellenes át­adásával megvalósuló titoksértéssel pedig a betegnek okozhatunk kárt.

FŐ SZEMPONTOK A kábítószer-fogyasztás követési mintája serdülőkorban fejlődik ki, ezért nyilvánvalóan fontos a kezelésében való jártasság. A drogfogyasztók többsége nem heveny mérgezéses tünetek miatt fordul orvoshoz, és a látszólag mindennapos panaszok (pl. fejfájás, krónikus köhögés, orrfolyás vagy orrvérzés) elfedik a kábítószer problémáját. A kábítószer-élvezet felismeréséhez csak speciális körülmények között kell fontolóra venni a laboratóriumi tesztek elvégzését, melyek önmagukban nem alapozzák meg a drogfogyasztás diagnózisát, de újabb adalékokkal egészíthetik ki a kórelőzményi és fizikális adatokat. A kábítószer-élvezet gyermekgyógyászati kezelését a probléma mértéke szabja meg, mely Comerci 1985-ben leírt besorolási rendszerén és a DSM-IV kritériumokon alapul. Az AAP útmutatója szerint intézeti beutalás vagy kezelési programba történő felvétel indokolt, ha a kábítószer-fogyasztó serdülő szakrendelői kezelése eredménytelen, illetve a beteg megfelel a 3–5. stádium vagy a DSM-IV kábítószer-fogyasztásra vagy -függőségre vonatkozó kritériumainak. Bevezetés A serdülőkori kábítószer-fogyasztás napjainkban is komoly problémája minden korosztályt érint, köztük a drogfogyasztó anya újszülöttjét, a serdülőkor előtti korosztályt, amely a sajtó révén kerül kapcsolatba a drogfogyasztás különböző formáival, valamint a kísérletező vagy már rendszeresen kábítószert fogyasztó tizenévest. A gyermekgyógyász sokat tehet azokért, akik a kábítószer rabjaivá váltak. Először is, nagy a felelőssége a kábítószer-élvezet megelőzésében, felismerésében és kezelésében. Ennek az elvárásnak minden olyan rutinvizsgálat alkalmával eleget kell tennie, amikor serdülőkor előtti gyermekekkel, serdülővel vagy jövendő szülőkkel kerül kapcsolatba. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy példaképként és információforrásként támogathatja a betegeket és azok családját. Végül, közösségi vezetővé válhat azáltal, hogy részt vállal a megelőzési programokban és gondoskodik az iskoláskorúak ilyen jellegű oktatásáról. Néhány gyermekgyógyász esetleg azért kerüli a kérdést, mert úgy érzi, nincs elegendő ismeretanyaga. Sokan attól félnek, hogy elriasztják a beteget és családját. Egyesek talán el sem ismerik, hogy betegeik körében jelen van a kábítószer problémája. A kábítószer-fogyasztás követési mintája serdülőkorban fejlődik ki, ezért nyilvánvalóan fontos a kezelésében való jártasság.